Még nem késõ… (A Magyar Faluszövetség kiáltványa)

Mi, falusi polgármesterek a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok ismeretében úgy látjuk, hogy a magyar közigazgatás egészét, de különösen a 2000 lakos alatti falvak életét bomlasztó törekvések vannak az új önkormányzati és a köznevelési törvény tervezetében.

Meggyõzõdésünk, hogy a nemzet jelenlegi nyomorúságáért semmiképpen sem okolhatók a Haza jelentõs fundamentumát alkotó, területének felét lefedõ 2000 lakos alatti falvak olyan mértékben, ami büntetést ránk akarnak mérni. Az államigazgatási és helyi közigazgatási ügyintézés megszüntetése éppen a leginkább segítségre szoruló lakosságcsoportokat hozná kilátástalan helyzetbe, gyermekeink nevelésének állami irányítás alá vonása, iskolaépületeink és vízmûvagyonunk elvétele pedig közösségeink önbecsülésének elvesztésével, az „egy nap a világ” romboló hangulatának eluralkodásával, jövõbe vetett hitünk további szétporladásával fenyeget.

Ezt a falujáért személyes felelõsséget viselõ polgármester nem tûrheti. Mi ugyanis a falunk fejlõdésének elõmozdítására és arra az Alkotmányra tettünk esküt, amely a faluközösségek tagjainak egyéni áldozatával is gyarapított települési köztulajdont tiszteletben tartja. Nem fogadjuk el a falvakra, mint a fejlõdés és a hatékony közigazgatás gátlóira osztott szerepet.

Kötelességünknek tartjuk jelezni, hogy eskünktõl eltérni nem kívánunk, és minden eszközt megragadunk ahhoz, hogy vállalásunk akadályozóit jobb belátásra bírjuk.

Lehívjuk ezért jogalkotóinkat az emelvényrõl az alapokhoz, közösen megszemlélni, hogy azok bírják-e még a felülrõl jövõ nyomást. Hiába építgetünk ugyanis fent, ha az alap nem bírja, az egész ház (Haza) összedõlhet.

Egyetértünk a Nemzeti Vidékstratégia célkitûzésével: erkölcsi megújulásra, és a közösségek államának visszaszerzésére van szükség, mert a vidék igenis élni akar!

A 2000 lakos alatti falvak népessége éppen egy Budapestnyi lakosságszámot ad ki. Elvárjuk, hogy döntéshozóink a fõvárosunk társadalmi súlyával megegyezõ, azaz rendkívül fontos tényezõként számoljanak a nemzeti önfenntartást és közjót eddig is híven szolgáló falusiak-tanyasiak létfeltételeinek távlatos biztosításával.

A Haza számunkra elsõsorban a falunkat jelenti. Annak földjével, a rajta élõ és gazdálkodó emberekkel. A Nemzeti Együttmûködés Programja kimondja, hogy „az emberek egységes akarata a hatalom legfõbb forrása Magyarországon”. Az önkormányzati tulajdonok és közszolgálat államosításától való félelmünk, a városias politizálástól való idegenkedésünk arra indít minket, hogy országgyûlési képviselõinket ebbõl a vidéki hatalomforrásból történõ merítésre szólítsuk fel. Ne álljanak meg a városok határánál, az egész Országot tekintsék!

Személyes találkozókon ismerjék meg a hozzájuk tartozó falvak véleményét, és vegyék is figyelembe azt! Derítsék fel a nép józan többségének egységes akaratát, hogy valóban maguk mögött tudhassák az általuk képviselt választók felhatalmazását!

Nagy horderejû sarkalatos törvények tárgyalása kezdõdik az országgyûlésben, amelyek hosszú évekre megalapozhatják közigazgatásunk, iskolarendszerünk fejlõdését, életünk jobbítását, gyermekeink jövõjét.

Nem pozíciónkat féltjük, lelkiismereti meggyõzõdésünk szerint cselekszünk: úgy utódaink jogos vádját, mint az önvádat el akarjuk kerülni, ami kétségtelenül megalapozott volna, ha most némák maradnánk.  

Döbbenten tapasztaljuk, hogy hazánk rendkívül nehéz gazdasági helyzetében bajainkból a kiutat arrafelé keresik országos vezetõink, amely falvaink csaknem teljes ellehetetlenítésével jár, nem pedig arra, ahol a bajok gyökereznek, azaz a rövid távú öncélú hatalmi érdekek feladásában, a valóságos nemzeti együttmûködés megteremtésében.

2011. november 15-én

A Magyar Faluszövetség nevében                                                   Szabó Gellért elnök sk.