Összefoglaló a 2008. január 25-én pénteken Cserhátsurányban tartott „Kisiskolák, kistelepülések lehetõségei” címû tanácskozásról.

 

A tíz órától tizenöt óra harminc percig tartó civil fórumon összesen hatvankettõ személy vett részt.

A tanácskozás, Kiss Miklós színmûvész által elõadott, Reményik Sándor: Templom és iskola címû versével, Szántó József polgármester köszöntõjével, majd plenáris üléssel, négy gondolatébresztõ elõadással kezdõdött.

Szabó Gellért: a Faluszövetség elnöke, Szentkirály település polgármestere, az „Élõlánc a kisiskolákért” mozgalom kezdeményezésérõl beszélt, és fejtette ki nézeteit a mai magyar lehetõségekrõl. Azokról a lehetõségekrõl is, amiket nem akarunk, vagy nem merünk felvállalni, különféle okok miatt. Hangsúlyozta, hogy a kormányzat által preferált, meghirdetett és törvényekkel szabályozott keretek között is meg lehet találni a túlélés lehetõségeit.

Dr. Surján László: Európa parlamenti képviselõ szólt helyzetünkrõl Európában, az EU elvárásairól, szabályzóiról a mezõgazdaság és falu, a mezõgazdaság és EU, illetve iskolák kapcsolatáról és lehetõségeirõl. Mik azok az értékek, amiket az EU-ban is preferálnak? Építeni lehet a hagyományainkra, de azokat haladó szellemben kell érvényre juttatni.

Dr. Simon Mihály: a közszféra és az iskolák a települések folyamatosan változó feltételeire és a családok, gyerekek szociális helyzetére hívta fel a figyelmet saját tapasztalatain keresztül is. Valamint azokra a társadalom által nyújtott lehetõségekre, amikbõl meríthetünk. Végtelenül fontos a gyermekek, a családok szocializáltságának fejlesztése. Ezt a feladatot viszont mindenkinek magának kell ellátnia, mert más nem fogja. Biztatott az innovációra, a pályázásokra.

Sztancsik József: történelmi párhuzamból kiindulva mondta el, hogy milyen értékeket hagyunk veszendõbe menni, ha nem tudjuk megmenteni, társadalmilag hasznossá tenni ezeket az egyébként jól mûködõ, csak kis tanulólétszámú iskolákat. Felhívta a figyelmet arra, hogy a falu iskolátlanítása egyenesen vezethet a zárvány települések kialakulásához és, hogy az a romlás nem fog megállni a városok határában. A falvak és az iskola, de a régió és az ország ügye szerves egység és leader-elven kell, hogy mûködjön. Ám ezt csak közös nevezõn lehet megoldani és valóban hasznossá tenni. Ezt csak magunknak csinálhatjuk meg, más nem fogja helyettünk.

Ezek után szekcióülések következtek.

Az Önkormányzati és Kistérségi szekciót összevontuk, és így tárgyalták az alapvetõ problémákat, lehetõségeket, elvárásokat.
A szociális szekcióról az ott lévõk kívánságára nem készült hanganyag, de összefoglaló írottan megy.
Az oktatási szekció, talán a legnépesebb és legaktívabb, mint a végén kiderült szinte teljes összhangban dolgozott a más szekciókkal.

Összefoglalóban egyöntetû véleményként hangzott el, hogy az egyesületet meg kell alakítani, mert az ügyünket, csak így vihetjük tovább. Egyesületi formában civilekként képviselhetjük érdemlegesen a kisiskolák, kistelepülések érdekeit. Elhangzott még javaslatként (Szabó Gellért, Szántó József), hogy ne „kisiskolák”, hanem „falusi iskolák” szerepeljen az egyesület nevében.

Összeállította: Sztancsik József