Civilek a Kisiskolákért, Kistelepülésekért Egyesület
Összefoglaló a 2008. január 25-én pénteken Cserhátsurányban tartott „Kisiskolák, kistelepülések lehetőségei” című tanácskozásról.
 
A tíz órától tizenöt óra harminc percig tartó civil fórumon összesen hatvankettő személy vett részt.

A tanácskozás, Kiss Miklós színművész által előadott, Reményik Sándor: Templom és iskola című versével, Szántó József polgármester köszöntőjével, majd plenáris üléssel, négy gondolatébresztő előadással kezdődött.

Szabó Gellért: a Faluszövetség elnöke, Szentkirály település polgármestere, az „Élőlánc a kisiskolákért” mozgalom kezdeményezéséről beszélt, és fejtette ki nézeteit a mai magyar lehetőségekről. Azokról a lehetőségekről is, amiket nem akarunk, vagy nem merünk felvállalni, különféle okok miatt. Hangsúlyozta, hogy a kormányzat által preferált, meghirdetett és törvényekkel szabályozott keretek között is meg lehet találni a túlélés lehetőségeit.

Dr. Surján László: Európa parlamenti képviselő szólt helyzetünkről Európában, az EU elvárásairól, szabályzóiról a mezőgazdaság és falu, a mezőgazdaság és EU, illetve iskolák kapcsolatáról és lehetőségeiről. Mik azok az értékek, amiket az EU-ban is preferálnak? Építeni lehet a hagyományainkra, de azokat haladó szellemben kell érvényre juttatni.

Dr. Simon Mihály: a közszféra és az iskolák a települések folyamatosan változó feltételeire és a családok, gyerekek szociális helyzetére hívta fel a figyelmet saját tapasztalatain keresztül is. Valamint azokra a társadalom által nyújtott lehetőségekre, amikből meríthetünk. Végtelenül fontos a gyermekek, a családok szocializáltságának fejlesztése. Ezt a feladatot viszont mindenkinek magának kell ellátnia, mert más nem fogja. Biztatott az innovációra, a pályázásokra.

Sztancsik József: történelmi párhuzamból kiindulva mondta el, hogy milyen értékeket hagyunk veszendőbe menni, ha nem tudjuk megmenteni, társadalmilag hasznossá tenni ezeket az egyébként jól működő, csak kis tanulólétszámú iskolákat. Felhívta a figyelmet arra, hogy a falu iskolátlanítása egyenesen vezethet a zárvány települések kialakulásához és, hogy az a romlás nem fog megállni a városok határában. A falvak és az iskola, de a régió és az ország ügye szerves egység és leader-elven kell, hogy működjön. Ám ezt csak közös nevezőn lehet megoldani és valóban hasznossá tenni. Ezt csak magunknak csinálhatjuk meg, más nem fogja helyettünk.

Ezek után szekcióülések következtek.

Az Önkormányzati és Kistérségi szekciót összevontuk, és így tárgyalták az alapvető problémákat, lehetőségeket, elvárásokat.
A szociális szekcióról az ott lévők kívánságára nem készült hanganyag, de összefoglaló írottan megy.
Az oktatási szekció, talán a legnépesebb és legaktívabb, mint a végén kiderült szinte teljes összhangban dolgozott a más szekciókkal.

Összefoglalóban egyöntetű véleményként hangzott el, hogy az egyesületet meg kell alakítani, mert az ügyünket, csak így vihetjük tovább. Egyesületi formában civilekként képviselhetjük érdemlegesen a kisiskolák, kistelepülések érdekeit. Elhangzott még javaslatként (Szabó Gellért, Szántó József), hogy ne „kisiskolák”, hanem „falusi iskolák” szerepeljen az egyesület nevében.

Összeállította: Sztancsik József