A Magyar Faluszövetség története, fõbb jellemzõi

A Magyar Faluszövetség az egyik legnagyobb múlttal rendelkezõ önkormányzati érdekvédelmi szervezet. Annak idején a szövetséget a kistelepülések elégedetlensége szülte.

Az akkori kormányzat törekvése az volt, hogy egyetlen érdekszövetség jöjjön létre, amely valamennyi szintû helyi tanácsot tömörít. A Faluszövetség megalakítását a kistelepüléseken élõ értelmiségiek, pedagógusok, orvosok, népfront-vezetõk és néhány tanácsi vezetõ kezdeményezte. A községekben falugyûléseken javasolták, szorgalmazták a községek önszervezõdését. Elsõk között választottak küldötteket Borsod-Abaúj, Nógrád, Szabolcs-Szatmár, Veszprém, Bács-Kiskun, Somogy és Zala megyékben. A Belügyminisztérium vezetõi arról próbálták meggyõzni a szervezõ bizottságot, hogy a létrehozandó szövetség a tanácsi szövetségbe integrálódjon. Ezt a szervezõ bizottság nem fogadta el, az önálló szervezõdés mellett döntöttünk.

1989. október 11-én a Hazafias Népfront akkori székházában, Budapesten, a Belgrád rakparton 136 település küldöttei megalakították a Magyar Faluszövetséget.

Elnöke Inzsel Ottó, a HNF Országos Tanácsának osztályvezetõje, alelnöke Becze Lajos, Tar község (Nógrád megye) küldötte lett. A 11 tagú elnökség irányította az érdekvédelmi munkát.

A Szövetség célja a falvak hátrányos helyzetének csökkentése, a kistelepülések érdekeinek képviselete a parlament, a kormány és a területi állami szervek elõtt.

Az 1990-es önkormányzati választásokat követõen a szövetség elnöke és elnöksége lemondott, az új elnök Becze Lajos, Tar község megválasztott polgármestere lett. A Szövetség legfõbb döntéshozó szerve a küldöttközgyûlés, amelynek az Alapszabály szerint évente kell ülést tartani. Általában évenként kétszer ülésezik. A gyakorlati munka operatív végrehajtó szerve, testülete a 7 tagú elnökség. Az elnökség általában negyedévente ülésezik. A döntés-elõkészítõ tevékenységet az elnökség végzi.

Szövetségünk szakértõi háttere a tagi önkormányzatok polgármestereibõl, jegyzõibõl, szakapparátusából tevõdik össze, (orvosok, pedagógusok, mezõgazdasági, mûszaki végzettségû polgármesterek, jogi végzettséggel rendelkezõ jegyzõk).

A rendszerváltás óta az önkormányzati érdekérvényesítésben a tartalmas múlt gazdag tapasztalatokkal szolgált. A Szövetség vállalva annak minden hátrányát – de elõnyét is kihasználva – a különbözõ politikai irányzatoktól, pártbefolyástól mindig távol tartotta magát. Csökkenteni akarja a települési esélykülönbségeket, lehetõséget biztosítva a falvak lakói számára egy igazságosabb társadalomalakításban való részvételhez.

Jogszabály-elõkészítési, véleményezési feladatainknak javuló színvonalon eleget teszünk. A minisztériumok azonban nagyon kevés idõt adnak a vélemények kialakítására, így arra nincs lehetõségünk, hogy a testületek alakítsák ki állásfoglalásaikat egy-egy jelentõsebb törvénytervezettel kapcsolatban. Ezért a megküldött vélemény gyakran csak formális aktus. Kívánatosnak tartanánk, ha idõnként a szövetségek is kezdeményeznék az önkormányzatok tevékenységét érintõ törvények módosítását.

Kialakult kapcsolatrendszerünk az országos önkormányzati érdekszövetségekkel:

a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetségével,

a Községek, kistelepülések és kistérségek Országos Önkormányzati Szövetségével,

a Magyar Önkormányzatok Szövetségével,

a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségével,

a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségével, és

a Megyei Jogú Városok Szövetségével.

A minisztériumok közül fõként az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériummal és szerveivel alakult ki folyamatos együttmûködés. Ezen túlmenõen az Oktatási, valamint a Pénzügyminisztériummal rendszeres a munkakapcsolatunk, de valamennyi tárca vezetõivel partneri együttmûködésben állunk.

Jelenleg közel 200 falusi önkormányzat tagja a szövetségnek. A közgyûlés legutóbbi ülésén, 2006 novemberében került sor a tisztújításra, amelyen a jelenlévõk Becze Lajost a Faluszövetség tiszteletbeli elnökévé, Szabó Gellértet elnökké választották.

Szövetségünk legjelentõsebb bevételi forrása a tagdíj, amely évi 10 Ft/lakos. Több olyan önkormányzat van, amelynek ez a viszonylag alacsony összeg megfizetése is gondot okoz. Kapunk még támogatást pénzintézetektõl, vállalkozásoktól.

A Magyar Faluszövetség legfontosabb feladatának ma is az Alapszabályában megfogalmazott célkitûzések megvalósítását tartja. Az alapításkor megfogalmazott fõ feladatok ma is idõszerûek. Egyfajta kudarcként is éljük meg, hogy nem sikerült megállítani a falvakból a népesség elvándorlását, ez annak bizonyítéka, hogy a kistelepülési önkormányzatok szûkös anyagi forrásaiból eredõen nem tudnak megfelelõ életfeltételeket teremteni az ott élõ embereknek. Egy, a közelmúltban készült szociológiai tanulmány megállapítja, hogy 1960-tól–2000-ig az 500 lelken aluli települések száma 600-ról közel 1100-ra emelkedett. Ezek olyan tények, amelyekbe nem lehet belenyugodni. Persze ahhoz, hogy a tendencia lelassuljon, és stabilizálódjon a falusi népesség, nem csak kistelepülési, önkormányzati és szövetségi erõfeszítésekre, hanem új és átgondoltabb vidékfejlesztési politikára, nagyobb kormányzati támogatásra van szükség. Munkahelyeket és infrastruktúrát kell teremteni a vidék „vidékein”.

A kistelepüléseknek a jövõben is meglesznek az elkülönült érdekei, amelyet markánsan meg kell jeleníteni, érvényesíteni. A Magyar Faluszövetség a hagyományos paraszti erkölcsrend értékeire alapozva, ennek az értékrendszernek a megjelenítõjeként igyekszik részt venni a magyar önkormányzatiság és a közigazgatás megújításában.